Mély fájdalommal búcsúzunk iskolánk egykori pedagógusától, Temesvári Lászlóné tanárnőtől, meghittebb, szeretettelibb megszólítással élve, sokunk Margit nénijétől. Egy gazdag, sok-sok élménnyel, sikerekkel, de olykor küzdelmekkel teli életutat hátrahagyva 2023. május 2-án helyet foglalt egy égi irodalmi kávéházban, ahol Cseh Tamás és Bródy János dalait hallgatja.

     Margit néni több évtizeden át, nyugdíjba vonulásáig magyar nyelv és irodalmat, valamint francia nyelvet tanított a Vajda János Gimnáziumban. Pályája elején, 1969-ben kötelezte el magát a Vajda mellett, kezdetben Budapestről ingázott naponta, néhány évvel később a Bicskén való letelepedés mellett döntött.

     Közvetlen, nyitott emberként mindig megtalálta a hangot mindenkivel, kollégáival, tanítványaival és azok szüleivel egyaránt. Mindig a jobbító szándék vezette, az iskolaközösség formálásán túl tevékenyen vett részt a város közéletében és kulturális életében is, önkormányzati képviselőként több alkalommal az oktatási bizottság munkájában vállalt oroszlánrészt. Kiforrott pedagógiai elvei és céljai voltak, s ezt a tudást mind a Vajdás iskolai közösség, mind a városi oktatásügy javára kívánta fordítani.

     A pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait nappali és levelező (esti) tagozaton, a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg – konfliktusok nélkül – tanítványait. Következetessége, felelősségérzete rendkívüli humánummal és empátiával párosult. A tantestület meghatározó alakja volt, aki, ha kellett, szakmai tanácsokkal, ha kellett, barátságos emberi szóval segítette kollégáit mindennapi munkájukban. Hatalmas szakmai tudása mellé önzetlen segítőkészség társult. Kollegái gyakran fordultak hozzá módszertani kérdésekben az évek során szerzett tapasztalataiban bízva. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott – ezért volt hiteles minden megnyilvánulása.

     Magyar szakos tanárként a tananyag elsajátíttatásán túl a művészetek, a színház és az olvasás szeretetére is tanította, nevelte diákjait. Több éven át sikeresen vezette, irányította az iskolai diákszínpad tevékenységét, készített fel eredményesen diákokat megyei és regionális szavalóversenyekre, Kazinczy-versenyre és egyéb irodalmi, nyelvi versenyekre.

     Francia szakos tanárként sok diákját eljuttatta a sikeres nyelvvizsgáig, de egy csoportnyit még Franciaországba, Altkirchbe is! Mindez a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóságnak és franciaországi partnerkapcsolatának köszönhetően valósult meg, s egy életre szóló élmény lett a diákok és kísérőtanáraik számára.

     Osztályfőnökként mindig a legjobbat akarta tanítványainak, aggódott értük, figyelt rájuk, meghallgatta őket, türelemmel terelgette őket a jó irányba, bízott bennük, bátorította őket, ha kellett. Ezt az odafigyelést és szeretetet diákjai mindig is érezték és tudták, hogy Margit nénire bármikor számíthatnak. Kirándulásokat, színházlátogatásokat, érdekes programokat szervezett mindenkori osztályának, mert azt vallotta, hogy ezek a közös élmények kovácsolják össze igazán a gyerekeket közösséggé. Az élet igazolta ezt a törekvését!

Bár Margit néni elment, de mégis köztünk van, mert azok közé az emberek közé tartozik, akik „Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit,

nem akarva semmit,

hatnak tovább.”          (Kosztolányi Dezső)