Történet

Kezdetek – a lehetőség hiánya

A második világháborút követő években a bicskei és környékbeli fiatalok számára nem volt könnyen elérhető középiskola. A legközelebbi lehetőségeket Budapest és Tatabánya jelentette, ahová a korabeli közlekedési viszonyok mellett csak kevesen tudtak naponta bejárni. A MÁV ugyan két úgynevezett diák-kocsit is biztosított a reggeli és délutáni járatokon, ez azonban továbbra is csak a tanulók szűkebb rétegének jelentett megoldást.

A helyi középiskola létrehozása ezért fontos igénnyé vált: olyan intézményre volt szükség, amely a térség fiataljainak helyben biztosít továbbtanulási lehetőséget, és hozzájárul Bicske fejlődéséhez.

Az iskola születése – 1952

szeptember 1-jén megkezdődött az első tanév a frissen létrehozott Bicskei Állami Gimnáziumban. Az indulás szerény körülmények között történt: 49 tanulóval, két kinevezett tanárral, Boldoghy Józseffel és Pór Jánossal, valamint Kamarás Oszkár igazgató vezetésével kezdődött meg az oktatás.

A tanítás az általános iskola egyik épületszárnyában, a mai Prohászka úton zajlott. A tantárgyak egy részét az általános iskola tanárai tanították, az intézmény éves költségvetése pedig mindössze 50 ezer forint volt.

Az iskola létrejötte mégis meghatározó változást jelentett Bicske és környéke életében. A helyi fiatalok számára megnyílt a lehetőség, hogy lakóhelyükhöz közel folytassák középiskolai tanulmányaikat, és érettségit szerezzenek.

Az első évtized – megszilárdulás és hagyományteremtés

Az 1950-es években fokozatosan megszilárdult az iskola működése. 1954-ben elindult a levelező tagozat, amely a dolgozó felnőttek számára is lehetőséget biztosított a középiskolai tanulmányok folytatására.

1956-ban érettségizett az első nappali tagozatos osztály. Ettől kezdve a tantestület is folyamatosan bővült, az intézmény pedig egyre meghatározóbb szerepet töltött be a térség oktatási életében.

Már a kezdetektől fontos cél volt, hogy az iskola ne csupán a tanulás helyszíne legyen, hanem Bicske kulturális életének is aktív szereplőjévé váljon. Az oktatás mellett egyre nagyobb jelentőséget kaptak a közösségi programok, az ünnepségek és a kulturális rendezvények.

1957-ben az intézmény felvette a Váli-völgy jeles költője, Vajda János nevét. Ezzel megszületett az a név és hagyomány, amely azóta is összekapcsolja az iskola különböző korszakait és generációit.

Új épület, új korszak – 1966

Az iskola történetének egyik legfontosabb mérföldköve 1966 volt, amikor a megnövekedett érdeklődésnek és a fejlődő oktatási feladatoknak köszönhetően a Vajda János Gimnázium átköltözhetett a Kossuth téren álló új épületbe.

A háromszintes épület a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosított az oktatáshoz. Tíz tanterem, tanári szoba, könyvtár, szertárak, tornaterem, öltözők és étkezde kapott benne helyet, sőt szolgálati lakást is kialakítottak.

Az új épület lehetővé tette, hogy az intézmény mintegy 300–350 tanuló számára biztosítson megfelelő körülményeket. Ez a létszám hosszú időn keresztül jellemezte az iskolát, és a Vajda a térség egyik fontos középiskolájává vált.

Az új helyszín nemcsak az oktatás feltételeit javította, hanem a közösségi élet fejlődéséhez is hozzájárult. Az iskola falai között generációk tanultak, kötöttek barátságokat, vettek részt versenyeken, ünnepségeken és közös programokon.

A szakképzés megjelenése és változásai

1966-ban a gimnáziumi oktatás mellett megjelent a mezőgazdasági szakközépiskolai képzés is. A gyümölcskertész és faiskolakezelő szak Csákvárról került Bicskére. A képzéshez kapcsolódóan diákotthon is létrejött, amely a távolabbról érkező tanulók elhelyezését segítette.

1968-ban sportpályákkal bővült az intézmény, tovább erősítve a testnevelés és a sport szerepét az iskolai életben. A kollégiumot az 1980-as években kibővítették, azonban a 2000-es évekre csökkenő igények miatt 2007-ben bezárták.

1973-ban a mezőgazdasági képzést a postaforgalmi szakközépiskolai oktatás váltotta fel. Ez a képzési forma évtizedeken keresztül meghatározta az iskola arculatát, és egészen 2015-ig fontos szerepet töltött be az intézmény életében.

A postaforgalmi oktatás sajátos szakmai hagyományt teremtett. A tanulók nemcsak elméleti ismereteket szereztek, hanem a szakmához kapcsolódó gyakorlati feladatokkal is megismerkedhettek. Ennek fontos helyszíne lett az 1997-ben megnyílt bicskei oktatóposta, amely korszerű gyakorlati lehetőségeket biztosított a diákok számára.

A postaforgalmi képzés hosszú időn keresztül az iskola egyik meghatározó sajátossága maradt, és számos olyan egykori tanuló szakmai pályáját alapozta meg, akik később a postai és más szolgáltatási területeken helyezkedtek el.

A gimnáziumi oktatás átalakulása

A 2000-es években a gimnáziumi képzés is alkalmazkodott a változó oktatási igényekhez. 2004-től idegen nyelvi előkészítő osztály indult, majd 2005-ben rendvédelmi fakultáció is elérhetővé vált a gimnazisták számára.

Az iskola ezzel újabb lehetőségeket kínált a tanulóknak, miközben továbbra is fontos feladatának tekintette az érettségire, a továbbtanulásra és a felnőtt életre való felkészítést.

A demográfiai és oktatási környezet változása, valamint a csökkenő érdeklődés azonban egyre nehezebbé tette a gimnáziumi képzés fenntartását. 2017-ben már nem indult új gimnáziumi osztály, 2020-ban pedig elballagott az utolsó osztály is.

Ezzel lezárult az 1952-ben elindított gimnáziumi képzés első, közel hét évtizedes korszaka. A gimnáziumi évtizedek emlékei, hagyományai és az itt végzett generációk öröksége azonban továbbra is az intézmény történetének meghatározó részét alkotják.

A történet azonban nem ért véget. A Vajda hagyományai, a helyi közösség igényei és az intézmény megújulásra való törekvése új lehetőséget teremtettek a gimnáziumi oktatás visszatérésére.

Fenntartóváltások és a szakképzés átalakulása

Az iskola történetét nemcsak az oktatási profil változásai, hanem a fenntartói és szervezeti átalakulások is meghatározták.

2008-ban az intézmény csatlakozott a Dunaújvárosi Térségi Integrált Szakképző Központhoz (TISZK). A magyar szakképzési rendszer későbbi átalakításai során újabb fenntartóváltások következtek.

2012-től az intézmény fenntartása állami szervezetekhez került. A fenntartói feladatokat előbb a Fejér Megyei Intézményfenntartó Központ, majd a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) látta el. 2016-tól a Nemzetgazdasági Minisztérium, 2018-tól pedig az Innovációs és Technológiai Minisztérium irányításához kapcsolódó szakképzési rendszer részeként működött az iskola.

A szakképzés átalakulása újabb változásokat hozott az intézmény életében. A hagyományos képzési formák mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a munkaerőpiaci igényekhez igazodó, gyakorlatorientált oktatás, valamint a korszerű szakmai ismeretek átadása.

A gimnáziumi korszak lezárásával az intézménynek új szerepet kellett találnia a térség oktatási rendszerében. A Vajda történetében ezzel egy újabb alkalmazkodási időszak kezdődött.

Új korszak, új lehetőségek – 2020-tól napjainkig

2020-ban új fejezet kezdődött az 1952-ben alapított bicskei középiskola történetében. A gimnáziumi képzés lezárását követően az intézmény a szakképzés megújulásához kapcsolódva folytatta működését, és a Székesfehérvári Szakképzési Centrum tagintézményeként a technikumi képzésre helyezte a hangsúlyt.

Az átalakulás új feladatokat és lehetőségeket teremtett. Az iskola célja továbbra is az maradt, hogy Bicske és környéke fiataljainak olyan tudást és szakmai felkészültséget adjon, amelyre későbbi életüket és karrierjüket építhetik.

A gyakorlatorientált oktatás, a szakmai kompetenciák fejlesztése és a munkaerőpiaci elvárásokhoz való alkalmazkodás egyre fontosabbá vált. A technikumi képzésben a tanulók nemcsak elméleti ismereteket szerezhetnek, hanem a választott szakmájukhoz kapcsolódó gyakorlati tudásukat is fejleszthetik.

A változások közepette az intézmény nevében tovább él Vajda János öröksége, és továbbra is fontos szerepet kap a közösséghez tartozás, a tanulók támogatása és a helyi oktatási hagyományok ápolása.

Visszatérés a gyökerekhez – újraindul a gimnáziumi képzés

2027 szeptemberében újabb jelentős mérföldkőhöz érkezik a Vajda János Technikum története: a 2027/2028-as tanévben ismét elindul a négy évfolyamos gimnáziumi képzés.

A gimnázium visszatérése különleges jelentőséggel bír az intézmény életében. A 2020-ban lezárult gimnáziumi korszak után ismét lehetőség nyílik arra, hogy a bicskei és környékbeli diákok a Vajdában készüljenek fel az érettségire és a felsőoktatásban való továbbtanulásra.

Az újraindulás egyszerre jelenti a hagyományok folytatását és egy új korszak kezdetét. A technikumi szakképzés és a gimnáziumi oktatás ismét egymás mellett kínál továbbtanulási lehetőséget a fiataloknak, így az intézmény még szélesebb körben járulhat hozzá a térség oktatási életéhez.

A gimnáziumi képzés visszatérése egyúttal összeköti az iskola múltját a jövőjével. Az 1952-ben megkezdett gimnáziumi oktatás öröksége új formában folytatódik, miközben az intézmény megőrzi a szakképzés területén kialakított hagyományait is.

A Vajda története ezzel új fejezethez érkezik: a múlt értékeit megőrizve, a jelen kihívásaira válaszolva és a jövő lehetőségeit keresve folytatja több mint hét évtizedes küldetését.

Igazgatók 1952-től napjainkig

Az intézmény történetének alakulásában az egymást követő igazgatók meghatározó szerepet töltöttek be. Munkájukkal hozzájárultak az iskola fejlődéséhez, a képzési profilok változásaihoz és a közösségi hagyományok megőrzéséhez.

• Kamarás Oszkár (1952–1962)
• Karádi Imre (1962–1991)
• Kürthy Viktor (1991–1996)
• Takács János (1996–1997)
• Ladányiné Báder Ildikó (1997, megbízott)
• Fatalin László (1997–2000)
• Becseiné Kárándi Ilona (2001–2007)
• Gyimesi István (2007–2011)
• Glaszhütterné Kiss Annamária (2011–2012, megbízott)
• Nagy Izabella (2012–2015)
• Biró Lajos (2015–2016, megbízott)
• Butola Zoltán (2016–2019)
• Bottlik Zoltán (2019–2022)
• Gyuricza Ilona Zsuzsanna (2022–jelenleg, igazgató)

A Vajda szellemisége – avagy amit a számok nem mondanak el

A fenti sorokból talán még nem látszik teljes egészében, mit is jelentett – és mit jelent ma is – a Vajda János Technikum Bicskének és környékének.

Ez az iskola mindig több volt tantermek, tantárgyak és tantervek sorozatánál. A Vajda évtizedeken át a térség szellemi és kulturális életének fontos központja volt. A tanárok generációi elkötelezetten dolgoztak azon, hogy tanítványaik ne csupán tudást, hanem emberséget, értékrendet, önállóságot és közösségi élményeket is kapjanak.

Sokan emlékeznek vissza nosztalgiával a Vajdában töltött évekre. Az első barátságokra, a felejthetetlen tanáregyéniségekre, a közös fellépésekre, a versenyekre, az ünnepségekre és persze azokra a diákszerelmekre, amelyekről akkor úgy hittük, örökké tartanak.

Az iskola folyosói, tantermei és udvara számtalan történetet őriznek. Minden generáció hozzátett valamit a Vajda örökségéhez: a diákok a közös élményeikkel, a pedagógusok a munkájukkal és példamutatásukkal, az iskola dolgozói pedig azzal, hogy nap mint nap hozzájárultak az intézmény működéséhez.

A Vajda története egyben Bicske történetének is része. Az itt tanuló fiatalok közül sokan a környéken maradtak, mások az ország különböző pontjain vagy külföldön találták meg a helyüket. Bárhová is vezetett az útjuk, iskolai éveik emlékei és az ott megszerzett tudás sokuk életében meghatározóak maradtak.

A Vajda mindig is képes volt alkalmazkodni a változó időkhöz. A gimnáziumi oktatás, a mezőgazdasági és postaforgalmi képzés, majd a technikumi szakképzés különböző korszakokat jelentettek, de mindegyikben közös maradt a fiatalok fejlődésének támogatása és a jövőjük megalapozására való törekvés.

A gimnáziumi képzés 2027-es visszatérése különösen jól példázza ezt a megújulási képességet. Az iskola nem felejti el a múltját, hanem annak értékeire építve nyit új lehetőségeket a következő generációk előtt. A hagyomány és a változás így nem egymás ellentétei, hanem egymást erősítő részei a Vajda történetének.

Hisszük, hogy ez a jövőben sem lesz másként. Mert amíg lesznek olyan diákok, akik fejlődni akarnak, és olyan tanárok, akik hisznek bennük, addig a Vajda több marad puszta iskolánál.

Igazi alma materként kíséri végig diákjai útját – generációról generációra.

A Vajda története 1952-ben kezdődött, de ma is tovább íródik.