A Vajdások közössége ma ismét egy legendával lett szegényebb. Megrendülve értesültünk arról, hogy iskolánk egykori igazgatója és tanára, Karádi Imre végleg „elballagott”.  95 év adatott számára. Egész élete Bicskéhez kötődik, s életútjának jó hat évtizednyi iskolateremtő és tanári tevékenysége pedig az egykori Vajda János Gimnáziumhoz.

1954 novemberétől az iskola magyar-történelem szakos tanára, 1956 szeptemberétől igazgatóhelyettesként, majd közel három évtizeden át – 1990 novemberéig – igazgatóként vezette a gimnáziumot. Címzetes igazgatóként nyugdíjas éveiben sem szakadt el az iskolától: az iskola alapítványának kuratóriumi elnökeként segítette a tehetséggondozást, támogatott sokféle iskolai programot. Amíg egészségi állapota engedte, nagy örömmel vett részt iskolánk kulturális rendezvényein, hagyományos ünnepségein.

Életútjában hitelesen kifejeződik, hogy milyen tanáregyéniség volt. Tanárként és igazgatóként köztiszteletnek örvendett, egész szakmai tevékenységét a pedagógus pálya iránti elkötelezettség és alázat, a következetesség és az igényesség határozta meg. Nagy feladatra vállalkozott, amikor egy még csak néhány éve működő kisvárosi iskola tanára lett. Tősgyökeres bicskeiként azonban pontosan tudta, hogy a helyi és a környékbeli gyerekeknek mekkora lehetőséget kínálhat az új iskola a tudás megszerzéséhez, mekkora esélyt adhat a fiatalok továbbtanulásához. Ennek az iskolaépítő és közösségteremtő missziónak szellemében dolgozott középiskolai tanárként és igazgatóként is: a bicskei középiskolásokért és Bicskéért. A tanévek során jöhettek, mehettek különféle oktatási reformok, a küldetés tartalma soha nem változott: Az iskola mindenkor értékteremtő és kultúrateremtő intézmény kell, hogy legyen.

Karádi igazgató úr mindig is azt vallotta, hogy a gyermeket szeretni és biztatni kell, hogy testileg és szellemileg egészségesen fejlődjön, biztonságot nyújtó érzelmi környezetet kell teremteni számára képességei szabad kibontakoztatásához. Értékké tette a teljesítményt, hitt a tudás hatalmában, s ennek révén kinek-kinek sorsa befolyásolhatóságában. Imre bácsi a történelemóráin – a tananyagon túllépve – megtanította, hogy mindennek oka van, s véleményt formálni csupán az okok megismerése után szabad. Hogy az igazi értékek az emberiség létének kezdete óta nem változtak, még ha nem is minden megmérettetésben érezzük azt, hogy valójában így is van. És hogy a világ jobbá tételéhez mindannyian kötelesek vagyunk munkánkkal, emberségünkkel hozzájárulni.        

A jó nevelő egyik ismérve, hogy nagy hatású legyen. Vitathatatlan, hogy Karádi igazgató úr ilyen pedagógus, igazi tanáregyéniség. Több évtizedes szakmai tevékenységét és a tanításról, nevelésről vallott felfogását legjobban Gyergyai Albert soraival tudnánk szemléltetni:

„A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nem csak pedagógus, hanem kertész, filozófus, lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben, s nem csak tudását közvetíti  – bár ez sem kevés –,  hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és tapasztalás közé.”

A volt Vajdások emlékeiben és szívében mindig ott él majd Imre bácsi humánus lénye, mosolygó arca és bölcs higgadtsága.

Köszönettel és hálával őrizzük Karádi igazgató úr emlékét!