A projekthét keretein belül 09.06.-án szemétszedési és adatgyűjtési programot hirdettünk 

A program leírása: Az iskola tanulói előre kijelölt területeket járnak be, ahol az egyes utcákat egy egytől tizes skálán mért „tisztasági” szintre besorolják. Az egyes számhoz, egy „szomorú” vagy „semlegesebb”, illetve „mosolygós” arc párosul. A tiszta utcarészek kaphatják a boldog, a szemetes területek a szomorú jelzést. A csapatokra osztott diákok ezután visszatérnek az iskolába és a rájuk jutó utcarészekről szerzett információkat leadják, melyből együtt tanári segítséggel elkészítik a „boldogságtérképet”, mely jelzi, hogy a számba vett utcák közül, melyek a szemetes és tiszta utcák.

Összesen 38 diák vett részt a feladatban, 3-4 fős csapatokat alkotva. 

A projekt során használt feladatlap:

A feladatlapon szerepelt a csapatnév, a bejárt utcanév, a skála, melyen jelezni tudták az utcák tisztaságát. A szeméttípusok jelzése volt a legnagyobb különbség az egyes utcák között. A felsorolt lehetőségek mellett „egyéb” szeméttípusokat is tudtak bejelölni, mely sokszor az adott közterület/utca sajátos funkcióinak behatárolására adott jelzést. Például A szeméttérképen szomorú jelzést kapott Kossuth tér, cigicsikkel volt tele. Ez az adathalmaz is a két buszmegálló környékére koncentrálódott, ahol sok ember fordul meg minden nap. Ez ugyancsak igaz a piros jelzést kapott Bicske alsó vasútállomás és a legrosszabb, bordó színt kapott Bicske vasútállomás környékére is. A nagy mennyiségű átutazó forgalom rengeteg cigicsikket, petpalackot és ételcsomagolást hagy maga után. A lakókörnyezeti szemét más típusú volt, és jelentősen kevesebb. A házak előtti zöldfüves, parkosított, díszfás területek a rendszeres fűvágás és gondozás miatt visszafogottabb szemétmennyiséggel és fajtával rendelkezett. 

A projekt során keletkezett adatok alapján megállapítható, hogy az egyes területek funkciója, illetve központi szerepe meghatározza a szeméttípust és a szemét mennyiségét.