Rendkívüli európai turnéra indult február 4-én 50 vajdás. Iskolánk rocksztár történelemtanár-házaspárja három év után ismét nyert az Euroscola pályázatán – nem hiába vagyunk EU Nagykövetiskola -, így újra részt vehettünk az Európai Parlament középiskolásoknak szervezett rendezvényén Strasbourgban.

A turnébusz szerda reggel nyolckor indult, és a délutáni órákban ért Münchenbe. A nemzetközi közeggel egy fiatalos hostelben ismerkedhettek az utazók. A környék hangulata is színes, pezsgő: kivilágított óriáskerék, mászófal az épület oldalán, nemzetközi étkezdék tömkelege – japántól lengyelig, mexikóitól dél-ázsiaiig, bajor pékségek, poke-bowlozó, bubble tea és pierogi. Nem is csoda tehát, hogy a legtöbb diák első és aznap egyetlen felfedezőútja a Burger Kingbe vezetett.

Akkumulátorainkat feltöltve másnap reggel Strasbourgba vettük az irányt. Szerencsére december óta rengeteg nálunk a McDonald’s dolgozó, így a 20%-os alkalmazotti kedvezmény egészen kényelmessé varázsolta a Franciaországba vezető utat. 

Strasbourgban rögtön a belvárosban álltunk meg, hogy kimaxoljuk a városnézést. A kísérőtanárok természetesen egyenesen a helyi Notre Dame katedrálisba siettek. A látogatás célja kettős: az templom épülete pompás, a csodálatos festett üvegű ablakokon átszűrődő délutáni fényben pedig elmondhattak egy imát, hogy botrányok és balesetek nélkül, teljes létszámmal térjen haza a stáb öt nappal később.

Miután mindenki sétált egy nagyot a fagerendás házakkal tűzdelt, német-francia hatásokkal gazdagított történelmi belvárosban, elmentünk strasbourgi otthonunkba: az Auchanba. Felderítvén a francia bolti kínálatot, elfoglaltuk a szálláshelyünket is.

Pénteken volt a nagy napunk: a csapat kétfelé oszlott, öltönyös fiaink és szépen sminkelt lányaink indultak az Európai Parlamentbe vitatkozni és döntéseket hozni, míg a maradék fiatal felfedezte a város zegzugait, amire előző nap nem maradt idő. 

A Parlamentben minden európai uniós ország képviseltette magát. A tanulók különböző csapatokba – frakciókba kerültek. Reggeli után el is foglalták helyüket a parlamenti patkóban. A rendezvényt Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke nyitotta videóüzeneten keresztül. Ezután egy  kérdezz-felelek keretében egy órán át faggathatták a diák-képviselők Fabienne Kellert, pénzügyekkel foglalkozó EU parlamenti képviselőt, „quaestor”-t. Az ezt követő panelben Danai Papadopoulout, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság Titkárát kérdezhették szociális ügyekről. A fő téma a szegénység és a szociális kirekesztés felszámolása volt. Mindeközben a diákok javaslatokat tehettek, amikre szavazni is lehetett. A beszélgetések angol és francia nyelven zajlódtak; az utóbbi megértéséről szinkrontolmácsok gondoskodtak. 

Ebéd után parlamenti szimulációban vettek részt átmeneti képviselőink. A korábban kialakított frakciókon belül egymással vitattak meg kérdéseket. Itt a fókuszt a lakhatás és a női jogok kapták. A vita után többeket fel is szólítottak, hogy megosszák gondolataikat. Itt büszkén említhetjük, hogy két diákunk is szót kapott: Godzsa Regő (10.C), és diákönkormányzatunk elnöke, Bendő Dániel (11.A).

Rengeteg élménnyel távozhattak tanulóink; beleláthattak az Európai Unió működésébe, a képviselők munkájába, találkozhattak más ország béliekkel, megismerhették az ő nézőpontjukat, beszélgethettek angolul, és fejleszthették vitakészségüket. Hosszú távú európai politikusi karriert viszont nem valószínű, hogy sokan fontolgatnak ezután, mert a parlamentben kínált ebéd sajnos legtöbbjüknek nem ízlett.

Mielőtt másnap más országokban folytattuk turnénkat, még egy este tízig tartó hangos „koncerttel” koronázták képviselői teljesítményüket. Feltehetően vissza is tapsolták őket, mert tizenegy után hívtak minket a recepcióról, hogy most már igazán el kéne csendesedni. 

Bizonyára jó volt az „after” is, mert a svájci havas hegyeket többen átaludták. Megálltunk azonban egy túraútvonalnál, ahol sétáltunk egy nagyot: függőhídon át, egy barlangon keresztül, egy csörgedező folyócska mentén a hegyek között. Az idillt csak az rontotta el, hogy nem Lindt csokoládégolyók csüngtek a fákról, és nem pralinéillat lengte be az ösvényt – valószínűleg nem sejtették, hogy tehenek is kellenek a svájci édességek előállításához, akik viszont nem Toblerone-illatúak.

Estére megérkeztünk a Garda-tóhoz: tiszta levegő, pálmafák, tágas apartmanok, olasz pizza, öteurós olívaolaj-literár. Annyira jó helyünk volt, hogy le is mondtuk a többi turnéhelyszínt, és szerdáig lehorgonyoztunk Peschiera del Garda városkájában. Ittlétünk alatt ellátogattunk az Unesco Világörökség részeként nyilvántartott Sirmione elbűvölő városába. A vízbe nyúló erőd filmbeillő látvány, a kétgombócos gelato pedig laktató ebéd volt. Egyik diákunk kipróbálta azt is, milyen a Garda-tóban februárban lubickolni. (Hideg.)

Verona sem maradhatott ki; megnéztük, vajon mennyit késnek az olasz vonatok, az Arénát, és a híres erkélyt. Dél körül már tömegek álltak sorba Júlia kegyeiért, de azért a legtöbben meg tudták simogatni a szerencsét hozó szobrot. 

Az utolsó napot ki-ki kedve szerint töltötte el: biciklitúrával, sétával a tóhoz, vagy carbonara-főzőversennyel (tilos a tejszín!). Kellett is a feltöltődés az előttünk álló 840 km-es buszúthoz.

Ez az út nem csak azért volt fontos és emlékezetes, mert több országban is csodaszép helyekre jutottunk el. Különösen az idei tanévben, amikor a felújítással járó órarend és különböző tanítási helyszínek szétszakítják az osztályokat és nehezítik a közösségi eseményeket, felfrissülést hozott ez az egyhetes intenzív együttlét. Bepótoltunk mindent, amit lehetett. Volt dráma, összeveszés, kibékülés, lelkizés, bandázás, bulizás, társasozás, nevetés, sírás, hisztizés, váratlan kapcsolódás és rengeteg gondoskodás. 

Köszönjük a diákoknak, hogy vigyáztak magukra és egymásra, a szülőknek, hogy engedtek és aggódtak, a buszosoknak, hogy épségben hazahoztak, a vezetőségnek és az Alapítványnak, hogy támogattak. Vajdásnak lenni jó.